Válogatás az utolsó három év alkotásaiból | Műleírások

természetművészeti jellegű fény objektek, 2014,  Anyaghasználat: fenyőfa dobozok, perforált vászon, fotó: P.A. Bemutatva: „INTRO” Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti kar, Doktori Iskola kiállítása Pécs, HU

FÉNYDOBOZOK

természetművészeti jellegű fény objektek, 2014,  Anyaghasználat: fenyőfa dobozok, perforált vászon, fotó: P.A. Bemutatva: „INTRO” Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti kar, Doktori Iskola kiállítása Pécs, HU

FÉNYDOBOZOK

természetművészeti jellegű fény objektek, 2014,  Anyaghasználat: fenyőfa dobozok, perforált vászon, fotó: P.A. Bemutatva: „INTRO” Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti kar, Doktori Iskola kiállítása Pécs, HU

FÉNYDOBOZOK


FÉNYDOBOZOK
A mű egy olyan tárgysorozat, amelynek mindegyik darabjával egy-egy fényjátékot lehet generálni. A fényjátékok sajátossága, hogy mindegyik egy adott ponton, egy bizonyos szabályos mértani struktúrát vetít. Ha az adott pontból kimozdul a tárgy, az alapmotívum különböző tökéletlen változatait vagy torzulásait generálja, sokszor már a felismerhetetlenségig eltávolodva a kiindulási ponttól. A folyamat alapja két perforált felület és egy fényforrás (Nap) viszonya, és az ebből adódó fényrajz. A két perforált felület egymással kötött viszonyban van. Ami mobilis és folyton változó – vagy változtatható – az a fény intenzitása és a perforált felületekkel való találkozásának szöge.
A meditatív művek sorába illeszkedő sorozat: végtelen számú történés és formai átalakulás lehetősége, ami egy ponton képes csak az alkotója által determinált rendet megvalósítania.

Műleírás:
Három darab egyforma fehérre kezelt fadoboz, amiknek a két egymással szemközti oldallapja fehér perforált vászon. A két vászonfelület lyukjainak együttese hozza létre a fény rajzolatot az egymásra vetülő fény és árnyék játékával, és magának a doboznak az árnyékán megjelenő fénypontok által, amik a két perforált felület lyukjainak egybeesésével jönnek létre.
Kiállítás esetén a tárgyak megvilágíthatók mesterséges fénnyel, ahol kamera állványra helyezve mobilitást kapnak. Vagy hasonló módon installálhatók a szabadba, akár egy fehér fal előtt, fényforrásként a Napot használva.

természetművészeti jellegű tájbeavatkozások, 2015, „Global Nomadic Art Project Korea 2014” nature art workshop, Dél-Korea Anyaghasználat: égetett agyagkorongok, a koreai természet, fotó: P.A., Várallyay Réka Bemutatva: GNAP Korea 2014” workshop és kiállítás, South-Korea „DLA” Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti kar, Doktori Iskola kiállítása Pécs (HU)

INTERVENCIÓK

természetművészeti jellegű tájbeavatkozások, 2015, „Global Nomadic Art Project Korea 2014” nature art workshop, Dél-Korea Anyaghasználat: égetett agyagkorongok, a koreai természet, fotó: P.A., Várallyay Réka Bemutatva: GNAP Korea 2014” workshop és kiállítás, South-Korea „DLA” Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti kar, Doktori Iskola kiállítása Pécs (HU)

INTERVENCIÓK

természetművészeti jellegű tájbeavatkozások, 2015, „Global Nomadic Art Project Korea 2014” nature art workshop, Dél-Korea Anyaghasználat: égetett agyagkorongok, a koreai természet, fotó: P.A., Várallyay Réka Bemutatva: GNAP Korea 2014” workshop és kiállítás, South-Korea „DLA” Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti kar, Doktori Iskola kiállítása Pécs (HU)

INTERVENCIÓK

természetművészeti jellegű tájbeavatkozások, 2015, „Global Nomadic Art Project Korea 2014” nature art workshop, Dél-Korea Anyaghasználat: égetett agyagkorongok, a koreai természet, fotó: P.A., Várallyay Réka Bemutatva: GNAP Korea 2014” workshop és kiállítás, South-Korea „DLA” Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti kar, Doktori Iskola kiállítása Pécs (HU)

INTERVENCIÓK

természetművészeti jellegű tájbeavatkozások, 2015, „Global Nomadic Art Project Korea 2014” nature art workshop, Dél-Korea Anyaghasználat: égetett agyagkorongok, a koreai természet, fotó: P.A., Várallyay Réka Bemutatva: GNAP Korea 2014” workshop és kiállítás, South-Korea „DLA” Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti kar, Doktori Iskola kiállítása Pécs (HU)

INTERVENCIÓK


INTERVENCIÓK
A természet végtelen változatossággal nyilvánítja meg erőit, térbeli és időbeli határok nélkül. Minden kultúra kiindulási pontja az ember és természet közvetlen kapcsolatának megértési, és leképezési kísérlete. Mindez végtelen formai változatban történhet meg, de mégis univerzálisan értelmezhető.
Ebből a gondolatból kiindulva egyszerű jeleket kerestem szűkebb környezetemben, olyan használati tárgyakon, amelyeknek alkotóiról még a természettel való közvetlen kapcsolatot feltételeztem. A jelek, rajzolatok kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy közvetlen kapcsolatot érezzek egy jel és egy természeti forma (hegy, vízfolyás), vagy energiamegnyilvánulás (villámlás, hullámzás, szélfújás) között. A kapcsolat által más kultúrkörök képviselői számára is értelmezhetővé válhat a jel, vagy más idegen táji környezetben is felfedezhető, feltételezett természeti megfelelője.
Egy időtlen diszkurzivitás természet, ember és kultúrák között.
Az előzetes kutatói munka eredményeként jött létre az a szellemi alap, amit a GNAP utazó művészeként Ázsiába magammal vihettem.
Egy utazó mindig keres valamit, akaratlanul egymásra vetíti a magával hozottat az újonnan találttal. Kapcsolódási pontokat keres. Kultúrák tevődnek egymásra benne, vagy akár felismerésekké, megértésekké simulnak össze.
A nomád természetművész ugyanezt teszi. A benne élő belső táj rávetül a külső tájra. A magával hozott kultúra természetmegértése, és ennek rajzi leképezései az új tájban és kultúrában keresik önmagukat és párhuzamaikat.
Ezek a megélési folyamatok csapódnak le tájbeavatkozások, gesztus értékű performanceok formájában.

Műleírás:
Nyolc darab egyszerű jel a közép-európai népi kultúrából (Erdélyi ácsolt ládák díszítése), ami a művész értelmezésében egy természeti erő, energia, jelenség egyszerű vizuális leképezése.
Ezeknek a jeleknek a felhasználásával elkészült nyolc pecsételt terrakotta kavics. A felhasznált agyag az alkotó saját gyűjtése élőteréből, a kavicsok alaptextúrája pedig tenyérlenyomata.
Ezekkel a kavicsokkal zsebében járja végig a GNAP dél-koreai helyszíneit, kutatva a vizuális, szellemi és más párhuzamokat a jelek hordozta szellemiség és az új táji és kulturális élmények között. Felismeréseit, megérzéseit kis táji intervenciókkal rögzíti a helyszínen, mindenütt hátrahagyva egy kavicsot az aktuális jellel, és rögzítve a jelhagyás GPS koordinátáit.
A folyamat végeredménye kilenc mű, 7 jelhez egy, 1 jelhez két intervenció, és a hozzájuk tartozó jel.

természetművészeti jellegű fény installáció terve, 2014 Anyaghasználat: fenyőfa gerenda

INFO

természetművészeti jellegű fény installáció terve, 2014 Anyaghasználat: fenyőfa gerenda

INFO

természetművészeti jellegű fény installáció terve, 2014 Anyaghasználat: fenyőfa gerenda

INFO

INFO
A Székelykeresztúri Molnár István múzeum középkori kályhacsempe anyagát tanulmányozva, felfigyeltem egy sajátos jelrendszerre, ami egyes darabokon tűnik fel. A jelek sajátossága, hogy vizuálisan közelebb állnak egy mára már megfejthetetlen információt hordozó jelrendszerhez, mint egy díszítő motívumhoz, de mégsem mondhatók írásnak. Közös vonásuk, hogy a (sokszor többsoros) négyzethálót átlós vonalak keresztezik. Meglepő formai párhuzamuk a Bodzai-havasok ismeretlen eredetű és korú sziklarajzaival.
Több jelt lemásolva, hamar észrevettem az ácsszerkezetek és a jelek közti vizuális párhuzamot.
A következő lépésként egy kísérletet hajtottam végre. Mint ácsszerkezetek vázlatait értelmeztem a rajzolatokat, és megpróbáltam átszerkeszteni valós ácsszerkezetekké. Az eredmény megdöbbentő volt, gyönyörű, szoborként, installációként értelmezhető művek tervrajzai álltak előttem, amik megfelelő világítás mellett, a talajra visszarajzolják a kiindulási pontot, a csempéken felfedezett rajzolatokat.
Tehát egy talált rajzolat (dekódolhatatlan információ, üzenet) egy egyszerű folyamat által térplasztikává minősül át, újra létrehozva önmagát. Levetkőzi archaikus, múzeumporos mivoltát, és élő kortárs műként van jelen, de vonalvezetésének sajátos mivolta magában hordozza a dekódolatlan információ rejtélyét, kisugárzását. Megfoghatatlan légies történés, játék az idővel, valamint a valós és kulturális térrel.

Műleírás:
Két méter magas, öt – hat méter hosszú ácsolt szerkezet. A gerendák vastagsága 15 cm x 15 cm. Technikailag, amennyiben lehetséges, követi a régi erdélyi ácsolt tetőszerkezetek mívességét.
Az így kialakított két dimenziós ácsolt szerkezet egy zárt kiállítótérben kerül bemutatásra. Az amúgy sötét tér egyetlen ponton van megvilágítva két irányból, a mennyezetről belógatott ácsolt szerkezet fölött úgy, hogy annak árnyképe két irányba a földre rajzolódik. A forma ezáltal egyszerre van jelen tárgyi szépségében, és egyszerre eszközként a nagy méretű árnyrajzok generálására. A fa fehérre van kezelve, lazúrosan, hogy anyagszerűsége érvényesüljön. A kiállítótér alapja is semleges szürke színű. Az így kialakuló installáció egy nagyon redukált fehér-fekete fényjátékra épül. Egy külön térben, bemutatásra kerülhetnek a rajzok is.
Az ácsolt szerkezetek elsődlegesen beltéri munkák, de elhelyezhetők szabad térben is, úgy hogy figyelembe veszik a nap mozgását, hogy minél tovább vetíthessék árnyékukat egy sima felületre.

természetművészeti jellegű fény installáció, 2014 Anyaghasználat: vászon, kötél, napfény, 2014, fotó: P.A. Bemutatva: „Virtual and Real Space” NAP Telep Nature Art Workshop kiállítása, Bikfalva (RO), Pécs (HU)

PÁRHUZAMOS

természetművészeti jellegű fény installáció, 2014 Anyaghasználat: vászon, kötél, napfény, 2014, fotó: P.A. Bemutatva: „Virtual and Real Space” NAP Telep Nature Art Workshop kiállítása, Bikfalva (RO), Pécs (HU)

PÁRHUZAMOS


PÁRHUZAMOS
A természeti tér valósága, a szemlélő számára két párhuzamos vízszintes sík viszonyaként valósul meg. A föld és az ég síkja, egyik a földi élet színtere, a másik a kozmikus tér. Az elsőt átöleli a második, és a maga módján mindkettő tere végtelen. Csak illúzió párhuzamos síkokként való érzékelésük, de a hétköznapi emberi lét számára ez az abszolút realitás.
A föld az anyagi, tapintható valóságában megélhető, az ég csak látvány szintjén.
A kettő találkozási vonala a horizont.
Az egyik a lent, a másik a fent.
Ennek a két síknak az optikai játéka az installáció, ami a felállításának időpontjában látható éjszakai égbolt csillagtérképét vetíti a Nap fényének segítségével a talajra.
A mű szorosan kötődik, a 2013-ban készített ÁRNY című hasonló szerkezetű alkotáshoz, ahol egy székelyföldi padláson talált XIX. századi bőr rosta lyukjai által alkotott minta került felnagyításra.
A rosta lyukjai által alkotott minta egy ősi, a természettel együtt élő népeknél, elsősorban Ázsiában elterjedt, de világszerte fellelhető szimbólumot jelenít meg az univerzumról. Ezért is lett gesztus értékűen visszaküldve Ázsiába egy kulturális kapcsolatokkal foglalkozó kortárs művészeti program keretén belül. Itt egy természetművészeti intézet (Wongol, Nature Art House) udvarában, a napfény segítségével, fénypontokból hozta létre az univerzum időtlen, szakrális rajzát.
A két mű – egyidejű felállításuk révén – szépen válaszoltak egymásnak. Ciklikusan, egymást követve hozták létre legtágabb „otthontudatunk” szimbolikus terét. Ha Ázsiában éjszaka van és kilátunk a valós univerzumba, itt a Kárpát-medencében süt a Nap, és megrajzolja nekünk annak fényrajzát. Rajta járhatunk, elmélkedhetünk, benne megpihenhetünk, amikor viszont itt jelenik meg a csillagos égbolt, a Nap Ázsiában rajzolja meg az univerzum szakrális terét…
Fizikai, szellemi és szakrális párhuzamok.

Műleírás:
A Kárpát-medence júliusi égboltjának csillagtérképe lyukak formájában beleégetve egy 6 méter átmérőjű kör alakú fehér vászonba. A csillagok fényereje szerint három méretben váltakoznak a lyukak. A vászon a tervek szerint kialakított kötélrendszerrel van kifeszítve egy sima felület fölé. A vászon elhelyezkedése pontosan követi a térkép tájolását, a kötelek vonalai is ehhez igazodnak.
Nappal, ha süt a Nap, az éjszakai égbolt csillagai a földre vetítődnek világító fénypontok formájában.

természetművészeti jellegű konceptuális projekt, 2014 Anyaghasználat: fa, fém, dél-koreai táj.

DIVINA PROPORTIO

természetművészeti jellegű konceptuális projekt, 2014 Anyaghasználat: fa, fém, dél-koreai táj.

DIVINA PROPORTIO

természetművészeti jellegű konceptuális projekt, 2014 Anyaghasználat: fa, fém, dél-koreai táj.

DIVINA PROPORTIO


DIVINA PROPORTIO
Az aranymetszés mint arányrendszer, az emberi test, az állat és növényvilág fizikai szerkezetének alapvető meghatározója. Ezek az arányok pontosan megfigyelhetők, és változatlanul benne vannak az anyagi struktúrákban. A létezés viszont önmagában egy olyan folyamat, amely során a vizuálisan érzékelt látvány folyamatosan változó képiség.
A természeti tájban való mozgás során annak alkotó elemei számtalan esetben állhatnak össze aranymetszéssé egy adott nézőpontból, ahonnan kimozdulva a pillanatnyi vizuális harmónia szertefoszlik, hogy továbbhaladva máshol újra létrejöjjön.
A természetben mozogva folyamatosan, másodpercek töredékére kapcsolatba kerülünk az Isteni arány és harmónia vizuális egyensúlyával és annak szellemi és lelki hatásaival, csak tudatosítanunk kell ezt.
A mű ennek a jelenségnek a megfigyelésére és dokumentálására tett kísérlet.

Műleírás:
30 cm hosszú fa bot, a formája mindkét oldalon enyhén befele ívelt, úgy, hogy a legvékonyabb pontja épp aranymetszésben legyen. A belseje üreges, és fém súlyok vannak belehelyezve ólom golyócskákkal, ezáltal a bot egyensúlyban pont a hosszának az aranymetszési pontjában van.
Kinyújtott kézzel a mutatóujjra helyezve a botot körbefordulunk a tájban és megfigyeljük az aranymetszési pontokat. A másik kézben tartott fényképezőgéppel dokumentálhatjuk a megfigyelteket. Egy utazás során izgalmas megfigyelési eszköz lehet az utazó kezében.

természetművészeti jellegű installáció a tájban, 2014, Zalánpataka (RO), Fürdőépítő Kaláka, fotó: P. A. Anyaghasználat: fa, kő, föld, fém Bemutatva: „INTRO” Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti kar, Doktori Iskola kiállítása Pécs (HU)

PONT

természetművészeti jellegű installáció a tájban, 2014, Zalánpataka (RO), Fürdőépítő Kaláka, fotó: P. A. Anyaghasználat: fa, kő, föld, fém Bemutatva: „INTRO” Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti kar, Doktori Iskola kiállítása Pécs (HU)

PONT


PONT
A mű kiindulási gondolata egy klasszikus zsánerkép: a tájban szemlélőn áll az ember, akit átjár annak harmóniája. Az ember munkájával meghatározza a tájat, a táj pedig meghatározza őt. Létük elválasztatatlan a létezés végtelen körforgásában.
Ázsiában kis padolt pódiumokat helyeznek ki a tájba, amire kiülve elmerülhetünk annak csodálatában. Az elmélyült üldögélés ezeken a pontokon sajátos formája a meditációnak. Kis fordított funkciójú színpadok, a néző mint esztétikai elem, a csodáló szerepét megélő szereplő kerül bele a Teremtő művébe.
Az installáció egy ilyen szemlélődésre alkalmas funkcionális mű. A szemlélő kiülhet, állhat a körbeforgatható porondra, ha alkalmasnak tarja magát arra, hogy részévé váljon a tájnak.

Műleírás:
A mű két változatban készülhet el. Első ránézésre a kettő azonos egymással. Egy szabályos kis domb a tájban, rajta kör alakú ácsolt padolás, aminek szerkezetét az aranymetszés szabálya határozza meg, sajátos befele áramló struktúrát hozva létre.
A bonyolultabb I. változat kő alappal rendelkezik és körforgásra képes, az egyszerűbb II. változat nem mobilis.
Változat I. technikai leírása:
Egy szabályos kő kockán egy keményfából ácsolt kör. A kettő között 12 darab 10 cm átmérőjű vasgolyó, amik egy kör alakú vájat segítségével körbeforgathatóságot biztosítanak a fa korongnak.
Az így kialakuló szerkezet egy kis mesterséges kör alakú füves dombba van beépítve, és kő alappal alátámasztva.
Az ácsolt fa korong vizuális struktúrává összeálló szerkezet, elemeinek egymáshoz való viszonyát az aranymetszés határozza meg. A homokkő szögletes formájának átmérője azonos a körével. Sarkai a négy égtáj fel tájoltak.
Változat II. technikai leírása:
Megegyezik az elsővel, csak kimarad a forgatható kő alap. Egy egyszerű föld halom, rajta kör alakú padolás a fentebbi leírás szerint.

természetművészeti jellegű intervenció, 2014, Bikfalva (RO) Anyaghasználat: nagy mennyiségű parázs.

PARÁZSRAJZOK


PARÁZSRAJZOK
A sötét éjszakában izzó parázs képe szépen válaszol a fölötte elterülő csillagos égbolt látványára, a vörösen izzó pontok rendezetlen halmaza a fehéren fénylő csillagokra.
A kör, benne a vízszintes és függőleges tengellyel, a legegyszerűbb leképezése az univerzumnak. Az emberi tudattal befoghatatlan, és megragadhatatlan, de mégis jelenlévő kozmikus rend, egy egyszerű és emberi léptékekkel is felfogható, rendezett jellé való leképezése. A kettő között pedig ott az ok-okozati viszony, és az emberi tudat teremtő csodája.
A parázs „kozmikus rendje” rajzolódik át egy gesztus értékű performance során önmaga szimbólumává.

Műleírás:
Egy nagyobb méretű tűz után visszamaradó parázs átrajzolása és fotódokumentálása.

természetművészeti jellegű projekt, fametszet, 2014 Anyaghasználat: digitális kép, papíron fametszet lenyomata Bemutatva: Székelyföldi Grafikai Biennálé, Sepsiszentgyörgy (RO)

TÁJRAJZ

természetművészeti jellegű projekt, fametszet, 2014 Anyaghasználat: digitális kép, papíron fametszet lenyomata Bemutatva: Székelyföldi Grafikai Biennálé, Sepsiszentgyörgy (RO)

TÁJRAJZ

természetművészeti jellegű projekt, fametszet, 2014 Anyaghasználat: digitális kép, papíron fametszet lenyomata Bemutatva: Székelyföldi Grafikai Biennálé, Sepsiszentgyörgy (RO)

TÁJRAJZ


TÁJRAJZ
A rajz univerzálisan értelmezhető kommunikációs mód. Ősibb és egyértelműbb, mint maga az írás. Ahogy egy kézírás egyedi, és a grafológia számára egy egész emberi psziché kiolvasható belőle a maga hangulatváltozásaival, belső lelki rezdüléseivel, a rajzról ugyanez elmondható. A rajzokból akaratlanul következtetéseket vonunk le a rajzot vagy rajzolatot létrehozó, vagy generáló személyről, vagy egy tájról annak vonalvezetését figyelve. A természet esetében ennek hangot is adunk nyelvi fordulatokkal, „vad hegy” „nyugalmas mező” stb. A jelenség különösen izgalmassá válik, ha repülőből tekintünk le a tájra. A szokatlan nézőpont és a nagy távolságnak köszönhetően, foltszerű képet látunk, ami egy hangulatot sugároz felénk. A természeti formák és az emberi beavatkozások összjátékából absztrakt rajzolat jön létre. Ez egy adott élőtér tájrajza, egy olyan gigantikus rajz, amit a természet és ember együttélése alkot és alakít. Folyamatosan jelen van és hasonlóan értelmezhető (egy térség és az ott élő emberi közösség lenyomataként) akár a személyes rajz, csak épp nem ábrázol semmit, a természet és ember közös létezésének ujjlenyomata.
Egy Szibéria fölött végrehajtott légi-fotózást követően fogalmazódott meg a gondolat, a fotókban rejlő tájrajzot egyértelműen valós grafikaként megjeleníteni, használva a digitális és manuális grafikai technikákat.

Műleírás:
A számítógépen feldolgozott, folt szerű fotógrafikává alakított légi-felvételek átültetése alkalmazott grafikai technikába, vagy mélynyomású foltmaratásba, vagy fa metszetbe.
Az így létrejövő nagyméretű, absztrakt grafikai lapok már elveszítik légi-felvétel jellegüket, de szerkezetükben közvetlen ok-okozati viszonyban vannak azokkal. Egy táj lüktetését, tájrajzát rögzítik vonalas struktúrában.

természetművészeti jellegű fény installáció, 2014 - 2015 (megvalósulása folyamatban) Anyaghasználat: bronz, kő, fa.

KAPCSOLÓDÁSI PONTOK

természetművészeti jellegű fény installáció, 2014 - 2015 (megvalósulása folyamatban) Anyaghasználat: bronz, kő, fa.

KAPCSOLÓDÁSI PONTOK


KAPCSOLÓDÁSI PONTOK
A fény, mint az emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás, az egyik legfontosabb információhordozó. A természet legszélesebb terét teszi számunkra érzékelhetővé, a csillagos égre felnézve az univerzum mélységeibe pillanthatunk be általa. Távoli égitestekről és kozmikus folyamatokról hoz információt számunkra. A kozmosz különböző idősíkjait vetíti egyszerre, hisz lehet, hogy az a csillag, aminek épp szépségében gyönyörködünk, már születésünk előtt megsemmisült, de fénye most ért el a Földre.
A Kapcsolódási pontok installáció ezt az aspektust emeli ki.
Az élő tér, mint a művészet tere kérdéskörben kutatva, a fény ad lehetőséget, a számunkra felfogható természeti tér legtágabb gyűrűjének, a kozmosznak a megközelítésére.
Az installáció nem más, mint egy eszköz, aminek célja a fény tudatosítása.
Egy egyszerű fénykört vetít maga elé a Földre. Ennek elsődleges fényforrása maga, a kozmosz terében található másik égitest, a Nap. Egy információhordozó fényvonal két égitest között.
Az installáció három gyűrűje, amin a fény áthalad, három különböző anyagból készül. A puszta anyagi minőségek már magukban hordozzák az információt. A tárgyak (szobrok) már anyagi minőségükben kultusz tárgyai lehetnek, hisz a Kozmosz különös eseményeivel, beláthatatlan időmélységeivel, korai földtörténeti korokkal hoznak minket kapcsolatba. Ezek emberi léptékkel óriási időmélységbe adhatnak betekintést. Tehát a szobrászat alapanyagaiban egyszerre van jelen a kozmikus tér és idő, és a földi lét tere és ideje. (Ennek tükrében megvizsgálva Brâncuș szobrászatát, meggyőződésem, hogy az anyagiságnak ezt a minőségét tudatosan használta, vagy legalábbis ösztönösen érezte.) Az anyagnak ez az értelmezése befolyásolta az anyagválasztást a három egymásba csúsztatható hengeres tárgy esetében.
A középső gyűrű bronz, ezt veszi körbe egy kő majd egy fa.
Az anyagolvasatok az installáció esetében a következők:
A fém:
A Világegyetem fejlődésének egy korai időszakában jöttek létre és viharos gyorsasággal szétoszolva szinte egyenletes sűrűséggel töltötték ki az inter-galaktikus teret, amelyből később a nagy galaxisok és galaxishalmazok létrejöttek.
A naponta bekövetkező szupernova robbanásoknak nevezett csillagászati jelenség során a felrobbanó nagy tömegű csillagok teljes anyaga, az élete során benne termelődött fémekkel, szétszóródik a kozmikus térbe. A földön fellelhető fémek is hasonló folyamatok részesei lehettek. Kozmikus robbanások fényét és erejét hordozzák magukban.
A kő:
A kövek a bolygók szilárd anyagának nagy kiterjedésű ásványtömegei, különböző természeti folyamatok során képződnek, magukba hordozva a bolygó kialakulási folyamatainak, és történeti korszakainak lenyomatát. A Föld esetében az üledékes kőzetek, mint a mészkövek, különböző földtörténeti korok élővilágának lenyomatait és fosszíliáit tartalmazzák, ezáltal hozva közvetlen kapcsolatba minket ezekkel a letűnt világokkal. A vulkanikus kőzetek pedig a bolygó mélyén zajló folyamatokról és energiákról tanúskodnak, vagy az élet megjelenése előtti földtörténeti korokkal hoznak kapcsolatba bennünket.

A fa:
A fa az a jelen pillanat anyaga, vagy legalábbis az ember által is befogható idősíkjáé. A fa évgyűrűiben rögzíti egy adott év időjárási jellemzőit, ami meghatározza a gyűrűk vastagságát és milyenségét
A három anyag egybehelyezése egy különös időkapszulát hoz létre, ami hogyha szét nyílik a térbe, és áthalad rajta a fény, a kozmosznak egy sajátos térbeliség és időbeliség értelmezése lehet.
A meditatív művek sorába illeszkedő mű.

Műleírás:
A három egymásba illeszthető forma, mint három tárgy, vagy mint egy funkcionális szobor mutatható be, együtt a használati utasítással, a koncepcióval.
Szétszedve, és a térbe elhelyezve (felfüggesztve, posztamensre, állványra helyezve) úgy, hogy az üregük alkotta három kör, a természetes fényforrás és egy sík semleges felület egy vonalba legyen, létrejön az installáció. Úgy működik, és olyan jelleggel bír, mint egy tudományos kísérlet szemléltető eszköze egy jelenség bemutatására. A három forma árnyéka egymásra vetül, és a középső kör alakú nyílásukon áthaladó fény pedig összefűzve őket egy kör fényfoltot hoz létre a formák árnyékába.

természetművészeti jellegű installáció, 2014 – 2015 (megvalósulása folyamatban) Anyaghasználat: Félgömb végződésű, kúp alakú, égetett kültéri agyagformák.

ÜREG

természetművészeti jellegű installáció, 2014 – 2015 (megvalósulása folyamatban) Anyaghasználat: Félgömb végződésű, kúp alakú, égetett kültéri agyagformák.

ÜREG


ÜREG
Az installáció alapgondolata a dolgok egyidejűségének energiája. A természetben megfigyelhető, hogy sok azonos, egyszerű forma rendezett és egyidejű jelenléte létrehoz egy egységes új formát, ami hatásában és formai erejében túlnövi az őt alkotó formákat. Mindig rejtett rend, összetartó erő, egységes akarat, vagy egyirányba terelt energiák tartják össze a jelenséget. Gondoljunk itt testünk szöveteinek sejtszerkezetére, a méhek rajzására vagy lépjének formájára, a bogarak egymás mellé rakott petéinek foltjára a leveleken (szitakötő, katicabogár, kolorádóbogár bogár), a napraforgó magjaira, vagy a vonuló vándormadarak rendezett tömegére az őszi égen. Nem csak a földi környezetben találjuk meg a jelenséget, ott rejlik a csillagokat és bolygókat naprendszerré, és azokat galaxisokká összefogó erőbe. Az emberi társadalom is képes hasonló jellegű megnyilvánulásokra, ha egy szedett-vedett emberi tömeg egy egységes gondolat, érzés által összetartva képes egységként megmutatni erejét. Egy gondolat, egy érzés egy pillanatra felülírja az egyéni egót, és akár sok ezer embert képes összefogni egy lélekké. Az egyén ilyenkor az egyéni akaratot aláveti a közösség akaratának, feloldódik a közösség erejében. Napraforgó maggá lesz a többi napraforgó mag között, hal a halrajban. Ilyenkor a sok kis személyes energia, amivel egyszerre és egy időben nyilvánul meg, egymás tükrözésében óriásira erősödik, és visszaárad az egyénre, aki feltöltődik vele. A kérdés csak az, hogy milyen jellegű, és milyen célból volt generálva a jelenség. Erre a jelenségre épülnek a természeti népek törzsi táncai, nagy tömegeket megmozgató vallási ünnepek, vagy a mai politikai megmozdulások, a kortárs művészet aktivistáinak megnyilvánulásai.
Ezt az erőt az egyidejűség energiájának hívom, ami a természetben egy összetartó nyugodt erő, az emberi világban pedig jó és rossz célra egyaránt használható. Mint jelenség, egyaránt jelen van az Univerzum minden szögletében.

Ennek értelmezéseként jött létre az installáció terve, ami elsődlegesen a természeti világ történéseire reflektál, de benne van a társadalmi értelmezhetőség lehetősége is. Alap alkotóeleme egy olyan kúp alakú forma, amiből ha többet egymás mellé helyezünk, egy gömb formát lehet kirakni, úgy hogy a félgömb végződésű kúpok befele mutatnak.
Ha csak félgömböt alakítunk ki, akkor sok domború félgömb alkot egy homorú, óriási félgömböt. Tehát a sok kis forma együttese létrehozza annak fordított, és sokszorosára növelt képét.
A formák együttese a bogárpeték hangulatát idézi.

Műleírás:
Földbe ásott két méter hosszú, egy méter mély üreg, amibe az agyagformák egymás mellé be vannak helyezve, úgy hogy teljesen kitöltsék az üreget. Az eredmény a rajzon látható forma.
A zöld fűben egy tört-fehér színű félgömb alakú üreg, a Nap mozgásának függvényében változó fény-árnyék játékkal. A formák anyagvastagsága és szilárdsága lehetővé teszi a funkcionális jelleget. A mű terébe a néző bemászhat elmélkedni, relaxálni. Különös látványt fog nyújtani számára az őt körülvevő struktúra, ami egy kerek égfelületet keretez.

HOMOK ÉS VÍZ.  természetművészeti objekt, Pécs (HU), 2013 anyaghasználat: dunai homok, víz esemény: A Pécs Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori Iskolájának kiállítása fotó: P.A.

HOMOK ÉS VÍZ

HOMOK ÉS VÍZ

Milliárdnyi apró homokszemet egy külső anyag, a víz összetartó ereje egységes formává rendez.
Egyetlen gömb forma végtelen számú, önálló parányi formából, teljes egyszerűséggel, de csak látszólagos természetességgel, mert ha mélyebben elmerülünk a látványban, rádöbbenünk szürreális voltára.

Ha a formát összetartó energia, a víz távozik, a gömb alkotóelemeire bomlik.

ÁRNY.  természetművészeti jellegű mobil installáció és rajzolata, 2013 anyaghasználat: nyolcszögletű fehér vászon, a sarkain rögzítő kötelekkel. helyszín: Bikfalva (RO) fotó: P. A.

ÁRNY

ÁRNY

A napernyőszerűen a tájba kifeszíthető, nagyméretű fehér vászonfelület a rajta található több, mint 1500 lyuknak köszönhetően egy árnyrajzot, fény struktúrát hoz létre a talajon, ami szorosan összefügg a Nap mozgásával és fényerejével. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Nap felől érkező egyenletes természetes fényt átminősíti, átrostálja egy olyan értelmezhető vizuális képpé, ami szoros összefüggésben áll energiaforrásával, a Nappal. Az így létrejövő fény kör akár egy minimalizált szakrális térként is értelmezhető.

ÁRNY.  természetművészeti jellegű mobil installáció fényrajza és a hozzá kapcsolódó performance, 2013 helyszén: Bikfalva (RO) fotó: P. A., Tóth Paul

ÁRNY

ÁRNY.  természetművészeti jellegű mobil installáció a Vongoli Természetművészeti Központba, Korea, 2013 fotó: Jeon Wongil

ÁRNY

NYOM.  installáció, MŰVÉSZET A LAPOK KÖTÖTT - művészkönyv kiállítás, Székelyudvarhely, 2013 anyaghasználat: meszelt, gyalulatlan deszka, fa ágak, 13 darab művészkönyv (Nyom-OK sorozat 2000-2002), fekete kötél. fotó: P. A.

NYOM

NYOM

A Nyom-OK művészkönyv sorozat 13 darabja értelmeződik újra a műben. Egy alkotói út két idősíkja, az alkotó két arca kerül párhuzamba, és szembesül egymással.
A könyvek létrehozója mélyen benne van a társadalom és az emberi létezés felszíni
rezdüléseiben, szenvedélyesen gyűjti annak tárgyi, és képi nyomait, amiket történetekké installál egy-egy „könyvdobozban”. Kis zárt terek, amelyekből a néző kiszorul, csak a kíváncsi betekintés lehetőségével élhet.
A mai alkotó installációja már a valós, jelen idejű teret tölti ki. Szürke kockák, élettörténések, vagy akár életek egymásutánisága egy fehér felületen. Nyom-Okból összeálló Nyom, a Létezés egy absztrakt, mélyebb valósága…

KISÉRLET.  installíció a KISÉRLET performancehoz, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely (RO), 2013 anyaghasználat: 80 darab papír repülő, 80 oldalas művészkönyv benne 80-szor megrajzolva ugyanaz az ábra, világító belsejű fa doboz, aszal szék. esemény: MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA fotó: P. A.

KISÉRLET

KÍSÉRLET
80-szor megismételt, reménytelen kísérlet egy látszólag egyértelmű és egyszerű folyamat végrehajtására. Kirepíteni egy papírrepülőt a nyitott ablakon.
A sikeres eredmény feltétele a tökéletes repülő.
Az ablaknak repített 80 repülő 80 féle ívet ír le a teremben, de egyik sem találja el a nyitott ablakot.
Tökéletlen tökéletesség.

KISÉRLET.  performance, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely (RO), 2013 időtartam: 28 perc esemény: MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA fotó: Vécsi Nagy Zoltán

KISÉRLET

KISÉRLET.  performance és installáció részlet fotói, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely (RO), 2013 időtartam: 28 perc esemény: MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA fotó: Vécsi Nagy Zoltán, P. A.

KISÉRLET

TŰZ NÉLKÜL.  tájbeavatkozás erdőben talált tűzhelynél, Yatoo-i tavaszi workshop. 2013 helyszín: Erős oldal nevű erdőrész, Sepsiszentgyörgy (RO) fotó: P. A.

TŰZ NÉLKÜL

TŰZ NÉLKÜL

Egy talált tűzhely gesztus értékű átrendezése és hátrahagyása a tájban.
Az átminősített tűzhely a következő használóját akaratán kívül bevonja a mű folyamatába. A lángra lobbanó tűz új értelmet ad a látványnak, továbbvíve a tájbeavatkozáshoz köthető gondolatiságot, de ez már az alkotótól független folyamat.

DOMB.  természetművészeti installáció sípjának performativ megszóllaltatása, Geumgang Nature Art Biennale, Gongju, Dél Kórea, 2012 helyszín: A Yatoo Természetművészeti Központ kiállítótere fotó: Koter Vilmos

DOMB

DOMB

Az installáció alapja az Erdélyben őshonos tilinkó (hangképző nyílás nélküli dugós furulya) bambusznádból elkészített koreai változata, ami elsődlegesen a szabad természet lélegzete, a szél számára készült, de alkalmas emberi erővel való megszólaltatásra is. Ezek az óriási bambusz tilinkók rendeződnek össze egy egységes térszerkezetté a Geumgang folyó partján. A folyó folyamatos monoton zúgása, a szél vagy ember által megszólaltatott tilinkók mély, búgó hangja együtt a vizuális látvánnyal adják a mű összhatását.

DOMB.  természetművészeti installáció, Geumgang Nature Art Biennale, Gongju, Dél Kórea, 2012 anyaghasználat: síppá alakított bambusz rudak, fenyőfa gerenda, kókuszháncs kötél, föld fotó: P. A.

DOMB

DOMB.  természetművészeti installáció, Geumgang Nature Art Biennale, Gongju, Dél Kórea, 2012 anyaghasználat: síppá alakított bambusz rudak, fenyőfa gerenda, kókuszháncs kötél, föld fotó: P. A.

DOMB

KÜLSŐ - BELSŐ VÍZEK.  természetművészeti jellegű folyamatmű, Bikfalva, 2012 anyaghasználat: 3 darab korongozott égetetlen agyag edény, tehén tej esemény: NAPtelep Természetművészeti Műhely fotó: P. A.

KÜLSŐ – BELSŐ VÍZEK

KÜLSŐ – BELSŐ VIZEK

Egy forrás tisztítása közben a következő szójáték fogalmazódott meg bennem: külső vizek mosnak belső vizeket.
Ennek a szójátéknak a vizuális továbbgondolása a folyamatmű.
A tej, mint a természet, a talaj nedveinek növényi és állati testeken áthaladó materializálódott életenergiája, a folyamat során feloldódik, visszatér a vízbe, a létének alapját képező őselembe.

KÜLSŐ - BELSŐ VÍZEK.  természetművészeti jellegű folyamatmű, Bikfalva, 2012 anyaghasználat: 3 darab korongozott égetetlen agyag edény, tehén tej esemény: NAPtelep Természetművészeti Műhely fotó: P. A.

KÜLSŐ – BELSŐ VÍZEK

KÖRÖLNI.  természetművészeti jellegű folyamatmű jég installációja, a köpeci 300 éves szilfánál, 2012 anyaghasználat: a folyóból vágott jég, kötelek, fém kapcsok, fa oszlop. fotó: a baróti Erdővidék múzeuma munkatársai

KÖRÖLNI

KÖRÖLNI

Happening jellegű közösségi rituálé, amelyben az alkotó elsődlegesen csak moderátor és forgatókönyvíró.
A létrejövő folyamat a faluközösség 300 évének, jelenének és múltjának összemosása, egy valóban 300 éves fa jelenlétében.
300 évvel ezelőtt a falu malmának udvarán nőtt egy szilfa, aminek árnyéka alatt vártak őrlésre a gazdák, és beszélték meg a közösség dolgait generációról generációra. Idővel a malom eltűnt, csak homályos emléke maradt a közösség kollektív emlékezetében, mint egy valamikori találkozási pontnak a szilfa tövében.
A tűnékeny jégmalom, a közösség és a természet energiáit ötvözi egyetlen folyamatba.

KÖRÖLNI.  természetművészeti jellegű folyamatműhöz kapcsolódó happening a köpeci (RO) szilnél, 2012 időtartam: 60 perc fotó: a baróti Erdővidék múzeuma munkatársai

KÖRÖLNI

KÖRÖLNI.  a természetművészeti jellegű folyamatmű végső stádiuma, 2012 fotó: a baróti Erdővidék múzeuma munkatársai

KÖRÖLNI

KŐ.  természetművészeti jellegű performance, , Zabola (RO), 2011 anyaghasználat: a performer meztelen teste a természeti környezetben. időtartam: 15 perc esemény: Tájmisztika Alkotótelep Élőművészeti Találkozója fotó: Várallay Réka

Közönség nélkül végrehajtott meditatív gesztus.
A performer egy 70 cm mély gödörbe beállva megfogja lábfejét, és ezt követően asszisztense visszatemeti a gödröt. Az emberi test végtagjai és fejtetője a földbe kerül. Ezt a látványt 10 percig mozdulatlanul kitartja az előadó.
Növényi mozdulatlanság, földbe gyökerezettség.
Lélegző kő.

KŐ.  természetművészeti jellegű performance, , Zabola (RO), 2011 anyaghasználat: a performer meztelen teste a természeti környezetben. időtartam: 15 perc esemény: Tájmisztika Alkotótelep Élőművészeti Találkozója fotó: Várallay Réka

A FÖLD SZÍNE.  a FÖLD SZÍNE természetművészeti projekt részét képező installációt megelőző földszín gyűjtés, Gyergyószárhegyi Alkotótelep (RO), 2011 fotó: P. A.

A FÖLD SZÍNE

A FÖLD SZÍNE

Johannes Itten színelméletíró kísérletekkel támasztja alá a szubjektív színhangzatok, ujjlenyomatokhoz mérhetően egyedi létét, minden egyes embernél. Szerinte, ez a színkombináció személyiségünkre, lelkiállapotunkra és akár egészségünkre, fizikai felépítésünkre vonatkoztatható színtani információkat tartalmaz.
Egy kísérlet során, a földről gyűjtött talajmintából egyenletes fedésű festéket állítottam elő. Rájöttem, ha a műveletet kiterjesztem egy település vagy földrajzi tájegység több helyszínére, megkapom annak személyes föld színeit, ami helyszínenként más és más.
Az így létrejövő színkombináció egy település vagy táj szubjektív színhangzatának is tekinthető.
A tájjal együtt élő ember szubjektív színhangzata és a táj földszínei közötti kapcsolat játékos tanulmányozására ad lehetőséget a kutatói folyamat eredményeként létrejött természetművészeti installáció.

A FÖLD SZÍNE.  a FÖLD SZÍNE természetművészeti projekt részét képező installációt megelőző földszín gyűjtés térképe (kiállítási tabló), Gyergyószárhegyi Alkotótelep (RO), 2011 fotó: P. A.

A FÖLD SZÍNE

A FÖLD SZÍNE.  a FÖLD SZÍNE természetművészeti projekt részét képező installációt alkotó golyók, Gyergyószárhegyi Alkotótelep (RO), 2011 anyaghasználat: 48 darab fa golyó, helyi talajból nyert színek. fotó: P. A.

A FÖLD SZÍNE

A FÖLD SZÍNE.  a FÖLD SZÍNE természetművészeti projekt részét képező installáció, Gyergyószárhegyi Alkotótelep (RO), 2011 anyaghasználat: 48 darab fa golyó, helyi talajból nyert színek. fotó: P. A.

A FÖLD SZÍNE

SELFRINGMAKER.  konceptuális objekt, a MAGÁN JÁTSZÓTÉR projekt része, Árkosi Kultúrális Központ, 2011 anyaghasználat: hat méter fekete kötél, fém kampós szeg, fém kapcsok, reklámanyag esemény: Spirál Nemzetközi Művészeti Szinpózium, Árkos (RO) fotó: Albert Levente, P. A. grafikai design: P. A.

SELFRINGMAKER

SELFRINGMAKER

Ezzel az egyszerű SELFRINGMAKER nevű eszközzel bárki létrehozhatja a maga kör alakú, 37 méter hosszú ösvényét, amin végtelen ideig sétálhat, futhat.
Hogy milyen célból teszi? – a vásárló maga dönti el, az alkotó csak helyzetet teremt. Lehet feszültséglevezetés, de elmélyült meditáció is.
A tárgy a “MAGÁN JÁTSZÓTÉR PROJEKT” része, aminek keretén belül olyan, nagyobb példányszámban elkészíthető és megvásárolható használati tárgyak jönnek létre, melyek játékosan reflektálnak a mai társadalom aberrált torzulásaira.
Használatukkal felkínálják a felismerés, „felébredés” lehetőséget.

CÍM NÉLKÜL.  a MAGÁN JÁTSZÓTÉR projekt részét alkotó konceptuális objekt installációként bemutatva, Sepsiszentgyörgy (RO), MAGMA Kortárs Művészeti Tér, 2011 esemény: BABY ON BOARD csoportos kiállítás anyaghasználat: 10 cm magas, 2 cm vastag színes fa betűk, kis polcon papír csík a betűkből összerakható szöveggel fotó: P. A.

CÍM NÉLKÜL

CÍM NÉLKÜLA mű egy talált mondatra épül, aminek jelentése a kiállítás tematikájának kontextusában átértékelődik.
„A kicsi úgy viszonyul a nagyhoz, ahogy a nagy az egészhez.”
Az aranymetszésre, mint az isteni arányrendszerre vonatkozó meghatározás ebben az olvasatban a gyerek szülő és a szülő feletti „Szülő” viszonyrendszerére utal.

SZAGGATOTT VONAL.  természetművészeti jellegű folyamatmű, installáció, Árkosi Kultúrális Központ Istáló Galéria, 2010 – 2011 esemény: közös kiállítás Albert Leventével anyaghasználat: fekete jég formák és azonos fehér gipsz formák drót sodronyra fűzve. fotó: P. A.

SZAGGATOTT VONAL

SZAGGATOTT VONAL

Az élő univerzumot átjárja egy monoton lüktetés, ami megnyilvánul a lét minden síkján, a nap- és évszakokban, élettani jelenségekben. Az üresre válaszol a teli, a csendre a hang, a fényre a sötétség, a fehérre a fekete. Vizuálisan ez egy szaggatott vonal. Egy fekete kocka vagy kör, majd a lap fehérjének üressége, újra fekete forma, majd megint üresség
………………………………… valahogy így.
Egymás szorításában, egymás feloldásában, egymás felszabadításában.
Erre a gondolatsorra reflektál az installáció, ahol lassan elolvadnak, semmivé nemesednek a fekete jéggömbök. A lassú olvadási folyamat kísérője az állandó monoton vízcsepegés.

SZAGGATOTT VONAL.  természetművészeti jellegű installáció átalakulási folyamatai, Árkosi Kultúrális Központ Istáló Galéria, Csíkszereda , Magtár Kortárs Művészeti Központ, 2010 – 2011 események: közös kiállítás Albert Leventével, Árkos (RO), PROJEKT 3 Kortárs Művészeti Kiállítás, Csíkszereda (RO) anyaghasználat: fekete jég formák és azonos fehér gipsz formák drót sodronyra fűzve. fotó: P. A., Kristó Róbert

SZAGGATOTT VONAL

SZAGGATOTT VONAL.  természetművészeti jellegű folyamatmű, installáció, Árkosi Kultúrális Központ Istáló Galéria, 2010 – 2011 esemény: közös kiállítás Albert Leventével anyaghasználat: fekete jég formák és azonos fehér gipsz formák drót sodronyra fűzve. fotó: P. A.

SZAGGATOTT VONAL

MAG.  természetművészeti installáció, folyamatmű, Bikfalva (RO), 2010 – 2011 anyaghasználat: fűzfa vesző, föld, fűmag, fa fotó: P. A.

MAG

MAG

A mag köztes semleges állapotot képvisel egy már befejezett és egy még meg nem kezdett növényi élet között. Egy különleges csendet, mely magában foglalhatja a teljességet, akár a fehér fény a színek totalitását.
A régi Erdélyben, óriási kasokban tárolták a gabonát.
A kas az élet, a termékeny mozdulatlanság, a különleges csend magtára.

Ez a két formai elem: mag és kas képezi az installáció alapját, amely egy éven keresztül együtt él a neki otthont adó kerttel, követve annak évszakonkénti változását.

MAG.  természetművészeti installáció részletfotói, folyamatmű, Bikfalva (RO), 2010 – 2011 anyaghasználat: fűzfa vesző, föld, fűmag, fa fotó: P. A.

MAG

MAG.  természetművészeti installáció évszakokon átívelő változása, folyamatmű, Bikfalva (RO), 2010 – 2011 anyaghasználat: fűzfa vesző, föld, fűmag, fa fotó: P. A.

MAG